Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Spontán

Kedves látogatóim!

Nem rég megdöbbentő dolgokat tapasztalhattam, melyeket most szeretnék megosztani. 

Ma délután a belvárosi plébánián volt ételosztás rászorulók részére. Én is mentem segíteni az osztásban és megdöbbenve konstatáltam, mennyi ember van aki segítségre szorul. És akkor most még csak egy városról beszélek ráadásul az itt élő rászorulóknak is csak töredékéről, hiszen csak olyan emberek jöttek el erre az ételosztásra, akik valamilyen formában kapcsolatban vannak a plébániával. Bár rengeteg szétosztani való ételünk volt többek között sok-sok zöldség, rengeteg kenyér gyümölcs, tejtermék és a gyermekek részére még csoki és nápolyi is jutott. Sorban álltak ebben a forróságban csak azért, hogy némi ételt tudjanak otthon az asztalra tenni. Sorban álltak, majd mikor sorra kerültek, leültettük az illetőt egy asztalhoz. Mi az asztal másik oldalán álltunk, illetve ültünk és attól függően, hogy hány tagú családról beszélhettünk, annak megfelelő mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt adtunk és mivel rengeteg kenyerünk volt, mindenki annyi kenyeret vihetett, amennyiről tudta, hogy el fog fogyni. 

Ami megdöbbentő volt számomra, hogy egyrészt az, hogy mennyi rászoruló ember létezik a világon, a másik pedig, hogy bizonyos emberek mennyire visszaélnek mások jóakaratával. Volt például egy fiatal házaspár, akik jól ismerték azt a kedves nénit, akinek a kezdeményezéséből ez az egész kiindult. Volt velük egy kisgyerek, de a néni tudta, hogy nekik nincs gyerekük. A házaspár arra hivatkozott, hogy egyik barátjuk gyereke és most ők vigyáznak rá, de mint mondják, a szem a lélek tükre. A nő szemébe nézve még én, kis naiv is tudtam, hogy nem azért hozták azt a gyereket, mert nem volt más választásuk, hanem mert azt gondolták, akkor talán többet kapnak majd a gyermekre való tekintettel. Persze azzal nem számoltak, hogy nem csak önkéntes, számukra vadidegen munkások fogják őket ellátni, így aztán ez a szép kis terv megbukott. Persze természetesen ők is kaptak élelmiszert, hiszen rászorulók, de megmondom őszintén nem szívesen nyújtottam oda nekik a két kiló kenyeret vagy a két doboz paradicsomot. Nem azért mert irigy lennék, vagy ilyesmi, de rosszul esett, hogy ilyen undorító trükkökkel akarnak több ételhez jutni, mikor csak kettőjüknek kell az ellátás, máshol pedig kilenc gyerekre kellett kiosztanunk megfelelő mennyiségű ételt. Úgy gondolom, hogy ez borzasztó, hiszen csak azért szorulnak rá ilyes fajta segítségre, mert nem hajlandóak munkát keresni, így segélyekből élnek. Más viszont kidolgozza a - bocsánat a kifejezésért - belét, hogy valami ennivalót az asztalra tudjon tenni, hogy rengeteg éhes szájat etetni tudjon. Felháborítónak gondolom, hogy az emberek mennyire telhetetlenek tudnak lenni. 

Egy harmadik dolog ami felháborított. Volt egy nő, aki nagyon sokat betegeskedik éppen ezért dolgozni sem tud. Ebbe a nagy melegbe még gyakrabban jelentkeznek nála rosszullétek, de hogy ételhez jusson, egy egész városon át kellett gyalogolnia, mert vezetni nem tud, de ha tudna se lenne pénze útiköltségre és mivel nincs pénze így tömegközlekedéssel se tudott volna jönni. Mikor odaért és sorra került, látszott rajta, hogy nagyon rosszul van, így az egyik önkéntes felajánlotta neki, hogy haza viszi. Nagyon megsajnáltam szegény nénit, nem lehet könnyű dolga. De mikor közelebb hajoltam hozzá, mert segítettem neki a zöldséget beletenni a táskájába, olyan mérhetetlenül büdös cigaretta szag csapott meg, hogy azt hittem, ott helyben elájulok. Nem mintha elítélném a dohányzó embereket, hiszen az ő életük, azt csinálnak amit akarnak, de felháborítónak tartom, hogy eljön egy ilyen ételosztásra, jó bőven kap ételt a betegségére való tekintettel és akkor másnak kevesebb jut. Eljön, pedig ha nem cigire költené azt a minimális segélyt is, amit kap, hanem ételre, akkor neki is sokkal jobb lenne és bár lehet, hogy úgy is teljes joggal jönne hozzánk az ilyen ételosztásra, de akkor talán meg is érteném, hogy ott van. Szívesen adtam neki, ne essék félre értés, de vannak bizonyos határok. Valahogy ezt nem tudom megérteni, hogy ha tudja, hogy ilyen helyzetben van, márpedig tudja, akkor miért kell a pénzét olyan dologra költeni, ami még több kárt okoz a szervezetében, mint ami már eleve is van és miért nem tudja inkább olyanra fordítani a pénzt, aminek mondjuk hasznát is veszi? Elhiszem, hogy a függőség, meg az elvonási tünetek, meg biztos nem könnyű leszokni róla, de azt már nem akarom elhinni, ha választani kéne az élet és a cigi között, akkor a cigit választja, egy olyan dolgot, amitől biztos nem lesz jobb neki, legalábbis hosszú távon...

 

Másrészről viszont ennek is megvolt a pozitív oldala. Hiszen másokon segíthettem, ami fantasztikus érzés volt, és talán az emberismerő képességem is fejlődött, még ha csak minimálisan is smiley

Ti mit gondoltok ezekről a dolgokról? Várom a hozzászólásokat 

Detti

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.