Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Spontán-Utolsó nyári bejegyzés:-(

Sziasztok! smiley
Ahogy a leírásban is már említettem, azért írok, mert szeretném megragadni az alkalmat, hogy a tanév kezdete előtt még utoljára egy nagyobb lélegzetvételű bejegyzést írjak az utolsó nyári napon. Mivel a nyaralásaimról nem nagyon írtam, így most szeretném megragadni az alkalmat, hogy elmondjam/leírjam, minden esetre tudomásotokra hozzam, én merre jártam és remélem, ezzel hozzá tudok járulni a jövő nyári terveitekhez. Jó olvasást! smiley

Igazából az egész júniusi hónapot itthon töltöttem és lehet, hogy most megköveztek ezért, de nem is bántam, hogy nem mentem sehova a nyár első harmadában, mivel itthon tökéletesen elvoltam. Rengeteget írtam, fuvoláztam, minden nap találkoztam a barátnőimmel és igazából/bár lehet, hogy szégyellni való/ nagyon rosszul érintett, mikor föl kellett pattannom a buszra és az ország északi részébe utazni rokonokhoz. Július első hetében jött el ez a pillanat, amikor is négy óra buszon való ülés, olvasás, zenehallgatás és bambulás után megérkeztem Budapestre a Népliget autóbusz állomásra, ahol már nagybátyám várt rám. Ott kocsiba pattantunk és meg sem álltunk Esztergomig, illetve egész pontosan az a rész, ahol ők laknak, már nem igazán tartozik Esztergomhoz, de félig-meddig mégiscsak oda tartozik. Ahogy beültem az autóba igazából rögtön megszűnt a szenvedésem, hiszen tudtam, hogy unokatesóimmal és nagynénémmel, nagybátyámmal kicsit hosszabb időt tölthetek együtt és ha ez még nem lenne elég, Esztergom egy csodaszép város. Főleg, hogy unokatesóim háza hegy lábánál helyezkedik el, és a ház első emeletéről az unokatesóim szobájából kinézve/igaz, hogy fák takarásában/ csodaszép kilátás nyílik arra a bizonyos "Fekete folyóra", a Dunára. Hogy miért fekete? Erre igen csak egyszerű a válasz és bár biztos sokan tudjátok, hogy honnan ered ez az elnevezés, azért leírom, hátha valaki nem tudná. Szóval a Duna Németországból egy bizonyos Fekete erdő nevezetű erdőből indul, és a Fekete-tengerbe torkollik. Nos e rövid kitérő után térjünk vissza talán a telekhez! Az emeletes, két szintes ház az udvar közepén helyezkedik el így első és hátsó részre osztva a hatalmas telket. A rozsdabarna színű kapu elé a főútról lehet bekanyarodni. Kocsibeálló gyanánt az út murvával van beszórva, hogy ne legyen sár az esős időkben. A murvás részt egy idő után beton emelkedő váltja föl, ahonnan kényelmesen be lehet állni egy féltetős /garázsnak nem mondanám/kocsibeállóra, ahonnan a pince és a kazánház is nyílik. A beton út egy lépcsőben végződik, mely a ház bejárati ajtajához vezet, de a lépcsőről akár a teraszra is elsétálhatunk. A bejárati ajtón belépve egy kis helyiségben találjuk magunkat, ahol cipős szekrények és fogasok találhatók jobb kéz felől, baloldalt pedig az emeletre vezető lépcsőt találjuk. Az előszobából kilépve egy már kicsit talán tágasabb térbe érkezünk, ami nagynéném dolgozószobájaként szolgál. Innen nyílik a hálószoba jobb oldalon, baloldalon pedig egy beépített szekrényekkel ellátott kis folyosó vezet minket a konyhába, ami egyben az étkező is. Ebből a kis folyosóból nyílik ajtó a fürdőszobára is. A konyha/azt hiszem, nyugodtan elmondhatom/ óriási. A közepén gyönyörű szép fa étkezőasztal hat bőr borítású falábú székkel. A konyhabútor szép világos színű, ami a konyhába lépve jobb oldalon található. Szemben a sarokban helyezkedik el a TV, ami egy állványon áll, melynek polcain DVD gyűjtemény található. Baloldalon egy ajtó van, melyet kinyitva a spájzba léphetünk, ahol mindenféle befőtt, lekvár, nassolni valók és olyan élelmiszerek találhatóak, amik nem igénylik, hogy hűtőben tartsuk őket. A spájz ajtó és a TV között egy csak belülről nyitható teraszajtó biztosítja a járkálást a teraszra. Az ajtón kilépve egyből egy műanyag asztalt pillanthatunk meg, körülötte öt székkel. Baloldalt pedig egy zöld huzatú hintaágy áll. A teraszról az udvarra egy kicsi fa kapucska enged ki minket. A teraszról lelépve szintén egy murvával beborított részre lépünk, melynek igazából semmi funkciója nincs, ha csak az nem, hogy nyáron ott szokott állni a felfújhatós medence. Innen egy egész hosszú hátsó udvarra nyerhetünk belátást. Gyümölcsfák, konyhakert és virágok díszítik ezt a részt. Az emeletre érve érkezünk a nappaliba, melynek ablakai a hátsó udvarra nyílnak. A nappaliban egy kapanapé, könyvespolcok és cserepes virágok találhatók, valamint egy vitrin, amibe nagybátyám autóversenyzős kupái és még több régi kedves emlék található. Az unalmas egyhangú fehér színű falakat pedig a családunkról készült képek díszítik. A nappaliból egy kis folyosó vezet a fiúk szobájához és innen nyílik egy ajtó a fönti fürdőszobához, mely igazából csak egy WC kagylóból, egy mosdóból és egy zuhanykabinból áll és meglehetősen kicsi. Tehát itt töltöttem el egy hónapot és igazából bármennyire is honvágyam volt, mégis megpróbáltam a dolgok pozitív oldalát nézni, és örülni annak, hogy ilyen csodaszép, hegyekkel körülvett helyen lehetek. Majd, ha minden jól megy, csatolok képet is a városról. smiley

Július közepén leutaztunk nagyszüleimmel és testvérimmel a Balaton egy déli részén fekvő kis falucskájába, Szárszóra, ahol nagymamámnak van egy piciny nyaralója, mely éppen akkora, hogy így öten elférünk benne/mármint a nagyszüleim és mi hárman tesók/. Nagyon sajnáltuk, mikor vége lett ennek a nyaralásnak, hiszen nagyon jó idő volt ránk és mindig nagyon jókat fürödtünk abban a bizonyos "magyar tengerben". smiley

De természetesen, mint minden jónak, ennek is vége szakadt, és mindenki ment haza. Illetve én augusztus közepéig még Esztergomban voltam nagybátyáméknál, majd augusztus huszadikán jöttem haza, aminek nagyon örültem, mert végre ismét találkozhattam a barátaimmal és nyugodtan készülhettem föl mind lelkiekben, mint testileg a következő tanév megkezdésére. Na és persze az sem utolsó szempont, hogy már óriási honvágyam volt. 

Szóval ennyit a nyaramról és akkor most pár tanács, hogy hogyan tudsz pozitívan állni a sulikezdéshez! wink

Tudom, hogy mondani mindig könnyű, a gyakorlat viszont már annál nehezebb, de igazából teljesíteni sem olyan nehéz a dolgokat, ha nem azt akarjuk bebizonyítani, hogy ez hülyeség és folyton azt hajtogatjuk, hogy mondani mindig könnyű. Higgyétek el, így van, saját tapasztalat.

1; Első és talán a legeslegfontosabb dolog az, hogy milyen gondolatokkal ébredsz fel szeptember elsejére virradóra. Ha úgy ébredsz, hogy "ne már, vége a nyárnak és kezdődik a szenvedés", azzal csak még jobban kínzod magad, így azt tanácsolom: ne tedd ezt. Magaddal teszed ezzel a hozzáállással a legrosszabbat. Inkább gondolj bele abba, hogy találkozhatsz olyan diáktársaiddal, barátaiddal, akikkel a nyáron nem tudtál találkozni. Vagy gondolj bele, hogy lassan kezd megszűnni az 1000 fok, és kicsit lehűl a levegő, ami egyáltalán nem hátrány, nem mintha annyira nyár ellenes lennék, de ez a meleg, ami idén volt egyszerűen borzasztó.

2; Ha tanév nyitó ünnepségről van szó, az embernek mindig az igazgató úr/nő hosszú-hosszú beszéde jut eszébe amit jobb esetben végig lehet ülni, rosszabb esetben viszont/mint a mi sulinkban is/ végig kell állni konkrétan az egész ünnepséget, ami ebben a nagy melegben fárasztó, ráadásul közel 500 gyerek + tanárok egy aulában, bármennyire nyitott is legyen a helyiség, eléggé szűknek érezhetjük azt. És ez mellé még végighallgatni az igazgatói beszédet és minden mást, konkrétan már ha belegondolunk is szörnyű főleg úgy, hogy még egészen halkan beszélni se lehet, mert rögtön ott terem a suli legszigorúbb tanára és jobbik esetbe csak leszedi a fejünket, rosszabb esetbe pedig már rögtön másnap találkozunk vele valamilyen órán ami azért is ciki, mert így különös figyelmet fog ránk fordítani, hogy még csak véletlenül se nyithassuk ki a szánkat engedély nélkül. Hogy erre mi a megoldás? Igazából erre egyetlen egy jó tippem van. Ha az ünnepségre figyeltek, akkor tényleg kész unalom az egész. Éppen ezért nem kell odafigyelni. Úgyis tudod, mit mondanak, hiszen nem ez az első tanév nyitód. Merülj el a saját gondolataidban, de ne túl mélyen, mert ha vége a beszédnek, az ünnepségnek és a tömeg oszlani kezd és mindenki megindul az osztálytermébe, akkor előfordulhat, hogy nem veszed észre, így ha elgondolkozol valamin, akkor próbálj arra törekedni, hogy mindig legyen valami, ami kizökkenthet a gondolataidból különösen akkor, ha nagyon hamar el tudsz merülni gondolataid tengerében. 

3; Az első osztályfőnöki órák a legnehezebbek. Már mehetnéked van haza, nem érdekel, mit mond a tanár, nem érdekel semmi, csak egy dolog: takarodjunk már haza a fenébe is! Ekkor szokott az történni, mikor már végképp elfogyott a türelmünk és mindenki rohanna haza, hogy elkezdünk pofázni. Mindenki mindenkivel beszélgetni kezd olyan dolgokról, amik egészen biztos "nem" várhatják meg az óra végét. Amit most olvasni fogtok, lehet, hogy egy életre meggyűlöltök, de még mielőtt megfojtanátok gondolatban, próbáljátok ki: ne beszéljetek! Bírjátok ki, hogy nem beszéltek, amíg a tanár ki nem enged. Higgyétek el, nektek is sokkal jobb, hiszen nem szidalmazással és intők szórásával kezdődik a tanév és ráadásul ha jól viselkedtek, még előfordulhat, hogy a tanár hamarabb el is enged titeket. Szóval ne beszéljetek, hanem törekedjetek inkább arra, hogy hagyjátok a tanárt, hogy minél több információt minél rövidebb idő alatt tudjon elmondani, így ti is sokkal jobban jártok.

És most jött el az a pillanat, amikor itt kell hagynom a gépet. Igazából még nagyon szívesen írnék, csak mennem kell kutyát etetni, aztán meg vacsorázni, szóval ennyi fért bele mára :) Ha sikerül úgy beosztanom az időmet, holnap is írok, és biztos, hogy kirakok egy képet majd az új szemüvegemről is, ha érdekel benneteket. smiley

Detti smiley

U.I.: Mindenkinek sok sikert a holnap évkezdéshez! wink

 

A mappában található képek előnézete Spontán bejegyzésekhez

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.