Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zene

2015.09.02

A ZENE egy olyan tapinthatatlan és láthatatlan dolog, mely igen fontos szerepet tölt be az ember életében. Elvégre utazás, sportolás közben, vagy csak nagy magányunkban fejünkön a fejhallgató, fülünkben a fülhallgató és kedvenc számainkat hallgatva próbálunk elszakadni a valóságtól. De vajon el tudunk-e szakadni ténylegesen a valós és olykor nagyon nem tetsző valóságtól és ideiglenesen "el tudunk-e költözni" egy olyan helyre, amilyet elképzelünk magunknak? És egyáltalán jól tesszük-e, ha megpróbáljuk ezt tenni? A zenére mindenkinek szüksége van, de lehet ekkora jelentősége a csöndnek is? Ezt a témát feszegeti Jakupcsek Gabriella is Ridikül című műsorának egyik részében: https://www.youtube.com/watch?v=_tKFJ2Gg-fo. Akár hányszor megnézem ezt a műsort, újabb és újabb kérdések merülnek fel bennem ezzel kapcsolatban. Tényleg azért vagyunk ennyire zenemániásak, mert félünk szembenézni a saját magunk emberi valójával, vagy magával a valósággal, ami nem mindig olyan, amilyennek mi szeretnénk? A zene tényleg egy menekülési út, vagy határátkelő lenne az olykor ronda, kegyetlen és önző valóságból? Hm... Alaposan megfontolandó kérdések.

A másik dolog, ami még kérdést merített fel bennem, a zene mondanivalója. Elvégre bármilyen számot hallgatunk, sok minden utal a dal ezen részére. Legyen az tempó, dinamika vagy akár maga a szöveg. Ha például valaki egy idegennyelvű számot hallgat, a dinamikából és a tempóból különösebb nyelvi zsenialitás nélkül is kitalálhatja, milyen témájú, hangulatú dalról van szó. Itt van például Skillet Lucy című száma. Amíg nem láttam a hozzá tartozó klippet és a magyar feliratos videóhoz tartozó megjegyzést (https://www.youtube.com/watch?v=az5ehPK6G7U), addig is tudtam, hogy valami szomorú dologról van szó. Szokták mondani, hogy mikor boldog az ember, élvezi a zenét, de mikor szomorú, megérti, miről is szól a szöveg. Ez vajon igaz? Mennyiben függhet a szöveg mögöttes tartalmának megértése a hangulatunktól?

Egy bizonyos "zenei hármas" is felvetett bennem pár kérdést, bár ez saját tapasztalat és egyáltalán nem biztos, hogy másra is vonatkozik. Sok éve fuvolázok, születésem óta jobbnál jobb zenéket hallgatok és olykor-olykor dudorászni is szoktam. De mi köze a három dolognak egymáshoz, a három teljesen más jellegű zenei műfajról van szó? Ha zenélésről van szó, imádom a komolyzenét. Főleg olyan darabokat szeretek játszani, melyekben különösen nagy szerepe van a dinamikának. Hallgatni általában Nickelback, Skillet, Ossian és társait hallgatom, viszont ha dudorászásról van szó, akkor csak népdal/gyerekdal jöhet számításba. Próbáltam a lélekbúvárt játszani önmagammal szemben és megfejteni ezt a furcsa nem is tudom minek nevezzem dolgot és arra jutottam, hogy amíg zenehallgatás közben sebezhetetlennek érzem magam, fuvolázás közben az érzelmeimet adom ki a darabban, addig éneklés vagy dudorászás közben valóban önmagam lehetek, még akkor is, ha Chad Kroeger és Bach is egyaránt a valódi énemhez tartozik.De ez még egy kérdést felmerít bennem. Gyakran találkozunk olyan emberekkel, akik, ha megkérdezzük, azt mondják, mindent szívesen hallgatnak ami tetszik nekik és vannak, akik egy adott énekes, vagy együttest neveznek meg válaszul. A kérdés ami felmerült bennem: mennyi köze lehet a zenei ízlásünknek az egyéniségünkhöz? Szerethet valaki például Metallicát, miközben hatalmas Hello Kitty fan? Ugyan akkor rajonghat-e Taylor Swift-ért egy olyan ember, akiről első ránézésre azt mondjuk, hogy biztos orbitális heavy metal rajongó?

Nos úgy gondolom, ezek érdekes kérdések, melyeken érdemes elgondolkozni. Ha valakinek hozzáfűznivalója van, várom a hozzászólásokat! smiley

Detti smiley

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

MIKOR?

Kata,2015.10.27 19:56

Szia! Mikor lesz a legközelebbi bejegyzés? Csak mert már október 27. van.